Lábujjhegyen - A végzetes pálca

Új rovatunkban Megyeri Léna tánckritikus és Bősze Ádám zenetörténész segítségével tánc-és zenetörténeti kulisszatitkok és rejtélyek nyomába eredünk. Aki további érdekességekre kíváncsi, az tartson velünk október 12-én induló Lábujjhegyen - Zenéről és táncról, párban című előadás-sorozat első alkalmán, melyen visszautazunk a kezdetekhez, hogy tanúi legyünk a balett megszületésének és kialakulásának. 

A végzetes pálca

Tudta-e, hogy a XVII. században a karmesterek a pápa pásztorbotjához hasonló méretekkel rendelkező pálcával irányították a zenekart? 

Jean-Baptiste Lully zeneszerző Firenzében született a XVII. században, de nem Itáliában tett szert hatalmas népszerűségre, hanem Franciaországban, XIV. Lajos udvarában. 

Lullyt ma komponistaként tartjuk számon, de nem pusztán zenéket írt, hanem olyan zenéket, amelyekre lehet táncolni. Ez a zenetörténetben nem ritka, de Lully számára a tánc sokszor előbbre való volt, mint maga a muzsika. A XVII. századra jellemző volt az a felfogás, hogy egy zenés színpadi alkotás esetében kezdetben megkomponálták a táncot, és ahhoz írták a zenét. Először voltak a tánclépések és csak utána jött a zene. És míg a későbbi évszázadokban, ha valaki készített egy koreográfiát, akkor felkért egy zeneszerzőt, hogy komponáljon hozzá zenét, addig a XVII. században egy személyben volt valaki zeneszerző és tánckoreográfus is. 

(Például Csajkovszkijnak már nem kellett tudnia balettoznia ahhoz, hogy a Csipkerózsika zeneszerzője lehessen.)

Tehát Jean-Baptiste Lully nemcsak egy kiváló zeneszerző volt, aki jól játszott hangszeren, hanem mellette csodálatos táncos-koreográfus is, aki fanatikusan szeretette, amit csinál, és valójában ez vezetett halálához is.   

Ha ma elmegyünk egy koncertre a Zeneakadémiára vagy a Müpába, akkor azt látjuk, hogy a karmester kezében vagy semmi nincs, vagy pusztán egy kisebb pálca, amivel vezényli a zenekart. A karmesteri pálcával való irányítás csak XIX. század első felétől terjedt el, Lully korában - a XVII. században - viszont mint egy tamburmajor a katonazenekarnál, egy hatalmas pálcával (a pápa pásztorbotjához hasonló) függőlegesen emelgetve irányították a zenekart. Ez egyik előadáson Lully vezénylés közben egy ilyen pálcával megsértette a lábát, ami elfertőződött, és mikor üszkösödni kezdett az orvosai az amputálást javasolták, de ő ezt visszautasította, hiszen le úgy kellett volna mondania a táncról, és végül ez okozta a halálát. 

Szöveg: Bősze Ádám

Szerkesztette: Tompa Diána