2024-12-08 10:00 Előtér
Sándor Ildikó
Május 7-én a Dresden Frankfurt Dance Companyt köszönthetjük a Nemzeti Táncszínházban. A világ egyik legismertebb táncegyüttese a Hollow Bones című előadással érkezik Budapestre. A társulat művészeti vezetőjét és az előadás koreográfusát, Jacopo Godanit kérdeztük.
Először lépnek fel Magyarországon?
Igen, valóban nem léptünk még fel korábban Magyarországon, és hihetetlenül izgalmas, hogy most először bemutatkozhatunk az itteni közönségnek a Hollow Bones című előadásunkkal. Alig várom, hogy Budapesten legyünk!
A Dresden Frankfurt Dance Company működésében tetten érhető a William Forsythe-i hagyaték?
Mint tudják, én mindig is koreográfus voltam: már azelőtt saját társulatot vezettem Brüsszelben, hogy a Frankfurti Baletthez kerültem volna Forsythe idejében.
Az is köztudott, hogy számos darabja koreográfiájának kialakításában együttműködtem Forsythe-tal. A munkásságom a koreográfiai útkeresésről szól, aminek a Forsythe-i hagyaték is részét képezi, de a saját tevékenységem ennél régebbre nyúlik vissza, és még ma sem zárult le, 22 évvel azután, hogy ott hagytam a frankfurti társulatot. Gondolom, ez választ ad a kérdésére.
Egyfajta új koreográfiai nyelv létrehozása jellemzi munkásságukat. Hogyan fogalmazható meg a táncfilozófiájuk?
A mozgáson és az intelligens gondolkodáson keresztül vizsgálom az emberekben szunnyadó hatalmas, kiaknázatlan potenciált, amelyet korlátolt eszmékkel elfojtunk magunkban.
Mire számíthat a magyar közönség a Hollow Bones című előadáson? Milyen elemekben nyilvánul meg a mű kísérleti jellege?
A Hollow Bones-ban létrehozott teljes univerzum kísérleti jellegű, a koreográfiától kezdve a sötét világát benépesítő szereplőkig. A képi megvalósítást, a filmet, a fizikai viselkedést és a testbeszédet mind-mind úgy alakítottam ki, hogy a megjelenő alakok egy egységes történetet szolgáljanak.
A művészi szabadság gondolatát állítja párhuzamba a madarakkal, amire utal az előadás címe is. Mi volt a kiindulópont, mi nyújtotta az inspirációt?
Kétségbeesett pillanatban, a járvány idején öltött formát ez a mű, annak a vágynak a kifejeződéseként, hogy kitörjünk a civilizáció és az iskolarendszerek szabta keretek közül, amelyek gátolnak bennünket képességeink kiteljesítésében.
A világ számos pontjáról származó táncosokkal dolgoznak együtt. Mi a közös bennük?
Használják az agyukat!
TD