Egymásba fonódó testvéri közösség

2019 és 2021 után ismét Budapesten köszönthetjük a Hervé Koubi társulatát. A tizennégy férfi táncművész előadásában a Budapest Táncfesztivál közönsége egy igazán személyes történetet láthat május 10-én. A capoeira, a harcművészetek és a street dance műfajait is magába foglaló darabról, az együttes alapítója mesélt.

Fotó: Sébastien Lozé

Amit a nappal az éjszakának köszönhet című előadás Yasmina Khadra azonos című regényéből merít. Hogyan fonódik össze az ön személyes élettörténete és az irodalmi mű? 

A szüleimmel kapcsolatos múltamhoz hasonló történetet találtam ebben a könyvben, de az előadás nem az irodalmi művön alapul, nem az adta az ihletet. Pusztán maga a cím mindent kifejezett, amit el szerettem volna mondani: amivel a nappal tartozik az éjszakának; amivel a testvériség tartozik a gyűlöletnek vagy a háborúnak; amivel a Kelet tartozik a Nyugatnak; vagy amivel az emlékezet tartozik a feledésnek. 

A darabot kizárólag férfi táncművészek adják elő. Miért tartotta fontosnak az all-male cast koncepciót?

Amikor Algériában a válogatót tartottam, 250 ember jött el közülük 249 fiú és egy lány. Így ez már a kezdetektől meghatározta a szereposztást, hiszen algériai táncosokkal akartam dolgozni, de nem egy tudatos döntés volt. A kizárólag férfiakból álló csapat, hamar a testvériség jelképévé nőtte ki magát. A táncosaimat már korábban is a megtalált testvéreimnek neveztem, és meglátásom szerint az Amivel a nappal tartozik az éjszakának is át van szőve a testvériség gondolatával.

Fotó:Didier Philispart 

A munka ihletei között említette az orientalista festészetet és az iszlám építészet kőcsipkézetét. 

Számomra azért fontos a csipke, mert minden egyes táncost egy-egy szál fonalnak tekintek. És egyetlen szál fonal semmit sem ér a másik szál nélkül. Ugyanígy az életünk fonala is összefonódik más életutakkal. Ezt a gondolatot ültettem át a koreográfiába: a táncosok néha együtt táncolnak, néha külön, majd az egyikük egy másikkal lép párba, aztán szerepet cserélnek, vagy új kapcsolódások jönnek létre. Olyan ez, mintha a színpadi motívum létrejöttéhez ezek a fonalak egy összefüggő hálót képeznének. 

Ha végigtekintünk a csipke történetén, láthatjuk, hogy kezdetben a szövet kivágása, a lyukak létrehozása, az anyag feltárása volt a cél. Amikor azon igyekeztem, hogy fényt vigyek a történetem sötétségébe, a csipke számomra egy fontos folyamat szimbólumává vált: lyukakat teremt, fényt enged be, és megmutatja a mögöttes tartalmat - azt, ami a történelmünk mélyén rejtőzik.

Fotó:Didier Philispart 

A társulatával nem először lépnek fel Budapesten: korábban már bemutatták a Barbár éjszakák, avagy a világ első hajnalai és Odüsszeia című előadásokat. Ezúttal mire számíthat a magyar közönség?

Amit a nappal az éjszakának köszönhet című előadás volt az első együttműködésem algériai táncosokkal, amelyet később a Barbár éjszakák, majd az Odüsszeia követett. Azt szeretném, ha ezúttal a magyar közönség az utam legelejéhez csatlakozna, meglátva így honnan indultam - és talán később újra megtekinthetné a többi darabomat is.

Ebben a darabban a koreográfusi munkámat az urban dance technikáival ötvöztem, egy 21. századi balettben gondolkodva. Ha végigtekintünk a klasszikus balett történetén, láthatjuk, hogy a 18. században számos lépés került át a kultúrából. Ilyen például a pas de bourrée, a pas de valse, a mazurka vagy a saut de basque - ezek gyökere az adott kor kultúrájához nyúlik vissza.

Nagyon szeretnék egy 21. századi balettet létrehozni, olyat, amely egyszerre tiszteli a múltját, ugyanakkor nyitott az új technikákra, például az olyan népszerű irányzatokra, mint a breaktánc, a capoeira, a parkour vagy az akrobatika - ezek mind a mai fiatalok kifejezésmódjának eszközei. Ennek a kezdetét tekintheti most meg a magyar közönség. 

Tompa Diána