Valami régi, valami új, valami kölcsön, valami kék
Május 10-én és 11-én Budapesten köszönthetjük a fiatal, feltörekvő tehetségekből álló Gauthier Dance JUNIORS társulatát, akik négy koreográfiából álló estjükön megmutatják, hogy mitől ők az álomcsapat. Az előadás kulisszatitkaiba az együttes művészeti igazgatója, Eric Gauthier vezet be.
A Gauthier Dance JUNIORS társulatát hat fiatal táncművész alkotja. Ők is részt vesznek egy készülő alkotás kreatív folyamataiban?
Abszolút, a JUNIORS tagjai a Dream Team című produkcióban szereplő két ősbemutató esetében is társalkotók. Egy koreográfia megalkotása kölcsönös folyamat, melyben épp annyira szükség van koreográfusra, mint táncosokra, hiszen ők keltik életre a darabot.
Az előadás plakátján a táncművészek kosárlabdamezben láthatóak. Mire utal a látvány?
Ahhoz, hogy egy ilyen fizikailag is megterhelő estét végigcsináljunk - ahol mind a hat JUNIORS, mind a négy darabban táncol -, mindenképpen álomcsapatnak kell lennünk. A kosárlabdamez a fiatalságot és az energiát szimbolizálja. Emellett ez egy humoros utalás az 1992-es, ikonikus amerikai olimpiai kosárlabdacsapatra is, amelyet Michael Jordan irányított, és amely a "Dream Team" (Álomcsapat) becenevet kapta.
A Dream Team című előadáson négy koreográfia kerül bemutatásra. Mi alapján állt össze a műsor, mitől alkotnak egységet a különböző koreográfiák?
A produkció eredetileg a Something old something new something borrowed something blue címet viselte volna, utalva az angolszász esküvői hagyományokra, mely szerint minden menyasszonynak viselnie kell valami régit, valami újat, valami kölcsönt és valami kéket. A négy elem együtt nemcsak a produkció koncepcióját adta, hanem szerencsét hivatott hozni a Gauthier Dance JUNIORS táncosainak jövőjéhez.
Valami régi: Nacho Duato - Jardi Tancat című műve, amelyet 42 évvel ezelőtt, 1983-ban mutattak be. Valami új: Virginie Brunelle - High Moon című szerzeménye, ami egy ősbemutató volt. Valami kölcsön: Alejandro Cerrudo - Lickety-Split című darabjának felújítása, amit eredetileg a fő társulat adott elő 2011-ben a Lucky Seven című előadás részeként. Végül valami kék: Barak Marshall - The Blue Brides, ami a társulatunk művészének előadása, és szintén ősbemutató volt.
Mindegyik koreográfiához egy-egy karakteres, különleges zenei anyag tartozik. A zene egyfajta párbeszédet teremt a táncosok és a közönség között?
Így van - és valóban, számomra a zene mindig központi szerepet játszik egy új produkcióban. A választott zenék éppoly változatosak, mint maga a négy darab. A zeneművek együttesen egy sajátos, megható művészi utazást nyújtanak, ami a magyar közönség számára garantáltan maradandó élményt fog okozni.
Az előadás egésze inkább melankolikus hangvételű vagy pozitív jövőképet sugárzó?
Határozottan pozitív látásmódot, a produkció egésze kirobbanó életerőt sugároz. A közönség pedig minden lépésüknél biztatja a fiatal táncosokat.
Egy táncelőadástól szokatlan módon, a koreográfiák mellett a produkció része egy podcast is. Hogyan illeszkedik ez az előadás egészébe, és milyen témákról hallhat a magyar közönség?
Az előre elkészített és felvett podcast az élő élményt hivatott kiegészíteni, melyben a művészi együttműködés témájáról beszélek: Mikor és hogyan valósul meg az "álomcsapat szelleme"? Az első podcastben interjút készítek az előadókkal - a JUNIORS társulat tagjaival -, melynek témája: Mitől tud kialakulni az igazi összhang a táncművészek között? Míg a másodikban a Dream Team című előadás koreográfusaival folytatott beszélgetések szerepelnek: Miben tér el a művészi megközelítés egy csoportos darab esetében a szólóhoz vagy a pas de deux-höz képest?
Tompa Diána
Fotók: Jeanette Bak
