Táncról álmodom
"Tánc nélkül lehet élni, de nem érdemes!" - a friss Kossuth-díjas koreográfussal, jelmeztervezővel, Zs. Vincze Zsuzsával a műveiből esszenciákat felvillantó, a Nemzeti Táncszínházban május 17-én látható alkotói estje kapcsán beszélgettünk.
Köztudott, hogy férjével, Zsuráfszky Zoltán Kossuth-díjas koreográfussal, a Nemzet Művészével több évtizede együtt dolgoznak, de Ön csak most lépett elő a rivaldafénybe.
Valóban úgy tűnhetett, hogy az évtizedek óta tartó közös munka és benne az én egyéni művészi utam háttérbe van szorítva, de akik velünk dolgoztak azok tudják, hogy ez csak a nyilvánosságnak szólt, mert az a pedagógiai és alkotómunka, amit végeztem, mindig is jelen volt táncegyüttesünk életében. Az igazság az, hogy a férjem - kimagasló művészi munkája mellett-, még magára vállalta azt a sokszor nehéz és sok energiát igénylő feladatot is, amely az együttesünk menedzselését, a műsoraink média- megjelenéseit jelentette, miközben én nyugodtan tudtam dolgozni a "háttérben" és emellett még anyaként, a családunkra is figyelni. Most, hogy a gyerekeink felnőttek és főleg a Kossuth-díj kapcsán azt érzem, hogy elkezdődött az én nyilvánosság előtti utam is. Hálás vagyok, hogy akik erről a magas elismerésről döntöttek, észrevették és értékelték a hosszú évtizedek munkáját. Talán közhelyes, hogy minden erős férfi mögött van egy erős nő, de az is igaz, hogy minden nő mögött jó, ha van egy erős férfi. Rengeteget köszönhetek alkotótársamnak, férjemnek, hogy ennyi bizalmat adott nekem, és ilyen szeretettel fordult mindig a munkám felé. Közös küldetésünknek érezzük, hogy népművészetünket, nemzeti örökségünket a lehető legszélesebb körben juttassuk el az emberekhez. Az a tény, hogy a néptáncművészet területéről nőként egyedüliként kaptam meg idén ezt az elismerést, rendkívüli megtiszteltetés, de a díj nemcsak az enyém, hanem az egész közösségünké: a Magyar Nemzeti Táncegyüttest működtető szakembereké, a zenészeké és persze a táncosoké, hiszen az ő fiatal testükön, szenvedélyükön és tehetségükön keresztül tudjuk megmutatni és színpadra vinni ezt a csodálatosan gazdag kultúrát.
Mire utal alkotói estjének címe, a Táncról álmodom?
A címnek szimbolikus jelentése van, de a valóságban is az életemről, a mindennapjaimról szól, pontosabban arra utal, hogy gyakran álmomban is a forgatókönyveken gondolkozom, az újabb és újabb koreográfiák, műsorok néha még álmomban sem hagynak nyugodni. Örömmel tölt el, hogy ezek az álmok megvalósulhattak és megvalósulhatnak ma is a színpadon. Az alkotói est során szeretném összefoglalni, hogy milyen gondolatok foglalkoztattak az elmúlt évtizedekben. Egy visszatekintés a művészi pályámra, persze lehetetlen mindent bemutatni, csak felvillantunk fontosabb epizódokat.
Táncelőadásaikat gyakran szépirodalmi művek ihletik. Miként válnak ezek a szövegek élővé, hogyan közvetítik a történeteket az autentikus néptánc segítségével a színpadon?
Az est különleges lesz abból a szempontból, hogy a rövidebb, tematikus koreográfiáim mellett, részleteket mutatunk be az általam írt, egész estét betöltő táncszínjátékokból is, mégpedig azokat a részleteket, amelyeket én koreografáltam. Ezekben a tánc-szín- játék forgatókönyvekben általában bátrabban alkalmazom a színházművészet eszközeit, így a táncosaink gyakran megszólalnak a színpadon, énekelnek, sőt prózai szövegeket is mondanak. Lesznek drámaibb, komorabb darabok, például az első világháborúról, vagy különböző irodalmi művek ihletésére készült koreográfiám, de nem maradnak ki a vidámabb, humorosabb jelenetek sem, amelyek úgy érzem, sokszor jellemzik alkotásaimat. Remélem, hogy a kissé csapongó hangulatú "érzelmi hullámvasút" végül magával ragadja majd a közönséget és feltöltődve mennek haza a Magyar Nemzeti Táncegyüttes előadása után.
