2024-12-08 10:00 Előtér
Sándor Ildikó
- Hogyan indult a táncos karriered?
- Szerencsés véletlen volt, hogy a világhírű amerikai táncművész és koreográfus, Mat Mattox pont a mi városunkba jött tanítani, és részt vehettem a kurzusán. Ez volt egyébként az első helyszín, ahol tanított Franciaországban. Később évekig dolgoztunk együtt, asszisztense voltam a mesternek.
- Mikor és hol ismerkedtél meg Földi Bélával?
- Bécsben, az Impulse Danse nemzetközi tánckurzuson. Bélának megtetszett a stílusom, így elkezdett nálam tanulni. Hamar kiderült a tehetsége, egyre erősödött a szakmai kapcsolatunk, amely az idők során barátsággá alakult. Többször találkoztunk nemzetközi kurzusokon, illetve Béla többször járt nálam Párizsban. Szakmai együttműködésünk fontos állomása volt, amikor meghívott Budapestre kurzust tartani. Azóta rendszeresen visszajárok Magyarországra, tanítani, koreografálni.
- Melyik koreográfiádat emelnéd ki, amelyet a Budapest Táncszínház társulata számára készítettél?
- A legsikeresebb előadásaim a Mur mur de la Mediterranée című darab, illetve a Ravel világhírű zeneművére készült Bolero. Ezt az előadást annak idején álló tapssal fogadta a magyar és francia közönség. Felejthetetlen élmény volt ez számomra is. Ezzel a darabbal azóta a Budapest Táncszínház számtalan helyszínen lépett fel Európa-szerte, sőt a tengerentúlra is eljutottak.
- A Budapest Táncszínház jelenleg egy nemzetközi produkción dolgozik, egy francia és egy portugál vendégkoreográfussal készítenek egy két részből álló estet, Ízek, táncok, érzések címmel. Az elnevezés is utal egy pörgős, dinamikus, minden ízében táncos előadásra, melynek november közepén lesz majd a bemutatója. Ti terveztek újabb közös munkát Földi Bélával?
- Mi napi szinten kapcsolatban állunk egymással, figyelemmel kísérjük egymás munkáját, gyakran kikérjük a másik véleményét szakmai kérdésekben is. Remélem a jövő évadban lehetőség nyílik majd ismét egy közös alkotásra, Béla mindig tele van tervekkel! Szeretnénk készíteni egy darabot, amelyet a magyar kötődésem inspirált. A paprika asszociációját felhasználva szeretném megmutatni a színpadon a magyar habitust, a tüzességet, az erőt, a csípős létet és tehetséget, amely olyan nagyon jellemző a magyarokra.
- Mit szóltál a születésnapi gálaest ötletéhez?
Nagyon örültem neki, és igazán megható, hogy ez a hat társulat szívesen részt vesz egy közös produkció megvalósításában az én köszöntésemre. Az együttesek vezetőivel régóta baráti a viszonyunk. Sokszínű előadás ígérkezik a résztvevő társulatok együttműködéséből. Jó látni a hosszú évek alatt elért eredményeket, elégedettséget érzek, ha mindezt láthatom.
- A műsor előtt a Nemzeti Táncszínház aulájában a festményeidből kiállítás is megtekinthető lesz a jubileumi est részeként. Mióta foglalkozol képzőművészettel? Milyen témák inspirálnak leginkább?
Körülbelül 18 éve kezdtem képekben kifejezni magamat, persze ekkor még nem tudtam, hogy amiatt van erre szükségem, mert kissé elfáradtam a mások irányításában. Később jöttem rá, hogy a képeim létrehozásakor, ezzel szemben csak magamra kell figyelnem. Minden nap munkál bennem valami erő, hogy aznap is létrehozzak valami kreatívat, muszáj kiadnom magamból ezeket az energiákat, hiszen a táncra már nincsen minden nap lehetőségem. Festményeim igen színesek, mozgalmasak, központjukban gyakran állnak emberek, tömegek. Az emberek közötti interakció mindig is érdekelt, az egymásra hatás, az egymás formálása, ez számomra mindig a legfontosabb pályám során is.