Lábujjhegyen - Mozart és a tánc

Rovatunkban Megyeri Léna tánckritikus és Bősze Ádám zenetörténész segítségével tánc-és zenetörténeti kulisszatitkok és rejtélyek nyomába eredünk. Aki további érdekességekre kíváncsi, az tartson velünk december 11-én a Lábujjhegyen - Zenéről és táncról, párban című előadás-sorozat következő alkalmán, ahol kiderül, hogy milyen sokrétű és szerteágazó Mozart kapcsolata a tánccal. 

Wolfgang Amadeus Mozart nagyon szeretet táncolni, a rokonságától származó feljegyzések mind megemlítik, hogy nemcsak rajongott a műfajért, de maga is képzett táncos volt. A táncnak a munkásságában elfoglalt helye kétirányú, hisz bár több száz táncot komponált, de ezek nem balett táncok voltak, hanem olyanok, melyekre az emberek egyszerűen táncolhattak - a XVIII. századi "bulizenék".

Ezeket nem csupán otthon, baráti körben adták elő egy szál csembaló vagy forte piano kísérettel, hanem társasági eseményeken is, például jó idő esetén kertekben fúvós együttesek vagy olyan hangszeres csoportok kíséretében, akiknek a hangja megfelelt a szabadtéri előadáshoz. Nagyon fontos volt a XIII. és a XIX. század zeneszerzők számára, hogy ilyen népszerű táncokat komponáljanak, hiszen sokszor ezzel vált ismertté a nevük. Például Joseph Haydnnak is ez jelentette az egyik kiugrási lehetőséget Londonban, de jóval később 19. század második felében Jacques Offenbachnak szintén ilyen táncokkal sikerült betörni a párizsi piacra. 

Mozart viszont egy korabeli - például francia - zeneszerzőhöz képest jóval kevesebbet balettzenét komponált, hiszen nem volt rá szükség. Az Idomeneo című operájának balettbetétjei különösen érdekesek, hiszen ott lehetősége volt arra, hogy kiadja és egy másik zeneszerző komponálja meg a táncokat, valamint valaki más a koreográfiát, azonban Mozart ragaszkodott ahhoz, hogy ő készítse el mind a kettőt. 

Számomra a legfontosabb zenés színpadi tánczene esetében a Don Giovanni "úri jelenete", amikor az operában megjelenő szereplők a saját társadalmi rangjuknak megfelelő táncot járnak. Ezt úgy komponálta meg, hogy ezek szimultán szólnak, és mindenki kihallhatja belőle a saját maga táncát. Ez egy nagyon komoly zeneszerzői bravúr, amire természetesen Mozart esetében sok példa van, de a tánccal való viszonyában talán ez a legjellegzetesebb.

Szöveg: Bősze Ádám

Szerkesztette: Tompa Diána

Wolfgang Amadeus Mozart (forrás: Wikipédia)