Ugrás a tartalomra

2024-12-08 17:00 Kisterem

Lábujjhegyen – Zenéről és táncról, párban

Megyeri Léna - Bősze Ádám

2024-12-08 19:00 Nagyterem

Budapesti bemutató - Tűzmadár

Székesfehérvári Balett Színház

Lábujjhegyen - Az angyali hangú férfiak

Új rovatunkban Megyeri Léna tánckritikus és Bősze Ádám zenetörténész segítségével tánc-és zenetörténeti kulisszatitkok és rejtélyek nyomába eredünk. Aki további érdekességekre kíváncsi, az tartson velünk november 15-én a Lábujjhegyen - Zenéről és táncról, párban című előadás-sorozat második alkalmán.

Az angyali hangú férfiak  

A XVIII. század az első olyan korszaka az opera történetének, melyben már az énekes sztárok is saját rangjuknak megfelelően léptek színpadra, tehát az emberek már nem csupán a zeneszerzőt keresték, ismerték, hanem fókuszba kerültek a fellépő művészek is. A XVIII. század elején Angliában már óriási volt az érdeklődés a zenés előadások iránt: koncertek, oratórium előadások, operák. Természetesen az olasz nyelvű operákkal nem igazán lehetett versenyezni, melyek legnagyobb csillagai a kasztráltak voltak.

A XVI. századtól kezdve a kasztráció és a zene viszonya egészen különleges volt, hiszen Szent Pál azt mondta, hogy a nőknek hallgatni kell az egyházban, ezért ők nem énekelhettek a templomban. Viszont ahogy a zenetörténet fejlődött és alakult, egyre inkább elterjedtek a többszólamú zeneművek, ahol elengedhetetlen volt, hogy valaki a fölső szólamokat is énekelje. Ezért az Ibériai-félszigeten és az Appennini-félszigeten, ahol nagy szegénység uralkodott, sok család kitörési lehetőségnek tekintette azt, ha beadja az egyházhoz a jó hangú, szoprán fiát, akin még a pubertáskori mutálás előtt végrehajtottak egy műtétet. Az érintett fiúknak felborult a hormonháztartása, nemzőképtelenné váltak és a testszőrzetük sem fejlődött ki, viszont egészen különleges technikai bravúrokra voltak képesek az éneklés terén. Gyermeki/"angyali hang", egy felnőtt férfi tüdőkapacitásával (a felsőtestük általában az átlagosnál nagyobbra nőtt). A XVIII. század elején hihetetlen népszerűségre tettek szert, pl. Georg Friedrich Händel operái elképzelhetetlenek voltak kasztrált énekes nélkül. 

Aki szeretné jobban megismerni a kasztráltak világát, annak ajánlom az 1994-ben készült Farinelli című filmet, ami a kor legnagyobb sztárja életéről szól (aki Carlo Broschi néven látta meg a napvilágot).

A novemberi Lábujjhegyen előadásra készülök egy régi gramofonfelvétellel is, melyen még hallható az egyik utolsó kasztrált, aki Sixtus-kápolna énekese volt az 1900-as évek elején. 

 

Szöveg: Bősze Ádám

Szerkesztette: Tompa Diána

Farinelli, forrás: Wikipédia

KIM NKA Millenaris Eisberg