Klasszikus újragondolása

Május 4-én a Nomád Nemzedék Társulat előadásában egy egészen különleges adaptációnak ad otthont a Nemzeti Táncszínház. A Varázsfurulya szereplői paraszti környezetben elevenednek meg. A bemutatóról az előadás megálmodója és rendezője, Novák Péter árult el kulisszatitkokat.

Korábban a Nomád Nemzedékkel a Nemzeti Táncszínházban bemutatott a Halálra táncoltatott lány túlmutatott a klasszikus néptánc előadáson, és kiemelt szerepet kapott benne például a próza és az árnyjáték is. A Varázsfurulya című előadásra is összművészeti alkotásként gondolsz?

Igen, de nem véletlenül pont egy opera a forrása, hiszen hosszú évek különféle alkotói útkeresése nálam mindig a komplex hatásoknál köt ki. Ez van, teátrális vagyok. Ráadásul az első operai élményem pont a Varázsfuvola volt négyévesen az Erkel Színházban! Így aztán az összművészeti törekvés a most készülő előadásnak is meghatározó formanyelve. 

Az előadás szereplői és alkotói is követik a Halálra táncoltatott lány stáblistáját. Úgy tűnik, ezek szerencsés találkozások voltak? 

Némi túlzással úgy tekintek a Nomád Nemzedék csapatára, mint egy társulatra, akikkel elkezdtünk valamiféle építkezést az előző produkciónk kapcsán, amit nem szívesen hagytunk volna félbe. A Halálra táncoltatott lány próbafolyamata alatt volt egy pillanat, amikor hirtelen megláttam a csapatban a Varázsfuvola lehetőségét: ott állt Sarastro, Pamina, az Éj királynője, mindenki! Persze sugallatként éltem meg, de feltehetőleg a szeretet, az alkotótársak iránt érzett elkötelezettség és felelőség inspirált. Ez az, ami elől nem illik kitérni.

A Varázsfuvolacímű opera kerettörténete, cselekménye sokak által ismert. Melyek azok az emberi motivációk, kapcsolatok, melyek megragadtak az alapműben? 

Akartam végre egy előadást, aminek szereplői "direktben" érzelmeik vonzásában állnak. Nyilván, ha a drámairodalom nagy klasszikusait tekintjük az ókori görögöktől napjainkig, minden erről szól; lényegesen több bennünk a közös, mint az eltérő. Alapproblémáink, viszonyrendszereink, a szüleinkkel, a párunkkal, a gyerekeinkkel való kapcsolataink mind-mind ismétlődő felállások, melyekről érdemes beszélni a táncszínház eszközeivel is.

Milyen vendégszövegek jelennek meg az előadásban, és mi volt a szelekció elve? 

Ha rossz a filmed, használj narrációt - szokták mondani a kritikusok, hát remélem nálunk többről van szó... Egyrészt az előző darab kiugró színész-egyénisége, a multitálentum Béhr Márton a Komáromi Jókai Színház művésze, akinek professzionális néptánctudása mellett hiteles verbális interpretációja óriási lehetőség a táncszínház műfajában, hülye lettem volna nem kihasználni! Számtalan régi és új irodalmi forrásból dolgozunk Sediánszky Nóra dramaturggal. Itt egy megható analógiára, a méltatlanul elfeledett Mozart kortárs Csokonai Vitéz Mihályra hívom fel a figyelmet: személyének nem csak a felvilágosodás legszebb magyarnyelvű líráját, vitriolos prózáját, de még a Varázsfuvola első, bár töredékes fordítását is köszönhetjük. Világa kiválóan passzol ahhoz a koncepcióhoz, amit a barokk népzene és műzene viszonyából kívánunk megmutatni, mindezekkel támasztva alá a népművészeti szubkultúrát átjáró jóleső anakronizmust és eklektikát. A Varázsfurulya című előadás ugyanis rólunk is szól, a néptánchoz, a kultúrához, a múlthoz való viszonyunkról, valamint a mindennapokban tapasztalt értékválságról, ideológiai csatározásokról, melyek körülvesznek minket. Ezek is visszaköszönnek a Nomád Nemzedék előadásában, melynek története egy esküvő kulisszáiba helyezi a szereplőket, mint az életeseményeket megrázóan sűrítő aktus.

T. D.