A kifejezés birodalma
2015 után ismét a Budapest Táncfesztivál fellépői között üdvözölhetjük a Nederlands Dans Theater - NDT 2 társulatát, akik most egy különleges Mixed bill, több koreográfiát is magába foglaló, produkcióval érkeznek. Az együttesről és az előadás részleteiről, Emily Molnar az NDT 2 művészeti vezetője mesélt.
Magyar gyökerekkel rendelkezik. Figyelemmel követi-e a magyarországi táncművészetet, és ha igen, mit gondol, más-e, mint az Ön által jól ismert holland vagy kanadai modell?
Igen, így igaz! Vannak magyar gyökereim: apai dédapám Magyarországról költözött Kanadába. Azt tudom, hogy a magyar táncművészet inkább a klasszikus balettre, mint a kortárs táncra összpontosít, de én alapvetően elsősorban a nemzetközi táncéletre koncentrálok. Tehát a tágabb értelemben vett táncművészetre.
Az együttes világszerte, Európán túl Amerikában, Ázsiában és Ausztráliában is turnézik. A közönség mennyire nyitott az innovatív formákra, látványvilágra?
Szerencsére nagyon nyitott. Sok éven át arra kaptunk támogatást, hogy nemzetközi társulatként működjünk, és idővel ki is építettük a jelenlétünket. Csodálatos látni, hogy a munkánkat hogyan fogadják szerte a világon. Javarészt hasonlóan, egyúttal másképp is, de a kortárs táncra mindenhol van igény. Mindig érdekesnek találom, hogy bár lehetnek kulturális különbségek, ha egyszer belépsz a kifejezés birodalmába, láthatod, hogy a dolgok összekapcsolódnak, és minden kultúrában működnek. Bár a közönség mindenhol más és más, műveinket jól fogadják, és azt hiszem, ez művészi identitásunk és örökségünk bizonyítéka. Testközelben dolgozunk. A műveinkben sokoldalúság és virtuozitás, valamint változatosság és stílus rejlik, így azt hiszem, mindenki számára nyújtunk valamit.
Az interjúiban hangsúlyozza, hogy az NDT egy alkotóközösség. Mit jelent ez a gyakorlatban? Milyen értékek mentén épül fel a társulat?
Hatalmas az életművünk, amit 65 év alatt építettünk fel, de mindenekelőtt olyan társulat vagyunk, amely mindazt, amit előad, maga hozza létre. Kiemelt célunk, hogy együtt alkossunk a koreográfusokkal: a feltörekvőktől a befutottakig. Az NDT-nél koreográfust és táncost fejlesztünk, és egy olyan kánont hozunk létre, amely reagál arra, ami a kortárs táncban ma történik. Az innováció abban rejlik, hogy hogyan reagálunk azokra az alkotókra, akik különböző médiumokat akarnak integrálni, vagy új módon szólaltatják meg a testet. Rendkívül jó táncosokra van tehát szükségünk, akik képzése lehetővé teszi számukra, hogy sok különböző stílusban "beszéljenek folyékonyan", tehát olyan koreográfus dolgozhasson velünk, aki olyan mozgásnyelvet épít, amit mi most még nem is értünk. Az együttműködés és a kísérletezés értékrendjének meg kell lennie ahhoz, hogy kiszolgálja ezt a fajta kreatív igényt. És mi erre összpontosítunk.
Idén Budapestre egy különleges Mixed bill előadással érkeznek. Mi alapján választották ki az előadás koreográfusait?
Ez kapcsolódik a repertoárunkhoz. Mindig olyan programra és így olyan koreográfusokra helyezem a hangsúlyt, akik tükrözik az NDT sokszínűségét, valamint képviselik a jelenlegi munkánkat és azt a kreatív utat, amelyen vezető kortárs tánctársulatként járunk. Arról van szó, hogy megtaláljuk a megfelelő egyensúlyt az olyan művek között, amelyek megszólítják a minket már ismerő közönséget, és azokat is, akik számára az NDT új.
A Walking Mad koreográfia eredetileg az NDT 1 táncművészei számára készült. Miért döntöttek úgy, hogy az alkotást ismét színpadra tűzik?
Az NDT 1 és az NDT 2 nem két elszigetelt társulat a jövőkép és az értékek szempontjából. Mindkettőnél nagy figyelmet fordítunk a kiválóságra, a kortárs ötletekre, az alkotásra és a kutatásra, és ez minden programunkban tükröződik. Az NDT 2 gyakran dolgozik feltörekvő koreográfusokkal, de olyan befutott művészekkel is, mint Johan Inger. Az NDT 2 azonban a fő hangsúlyt arra teszi, hogy valóban egy fiatal táncos növekedését és fejlődését figyelhessük meg. Olyan, mintha az első sorból néznéd, hogy milyen lesz a kortárs táncművészek következő generációja.
Mindkét társulatnál kiemelten fontos, hogy életben tartsuk az NDT kánont, és ezt úgy tesszük, hogy például az NDT 2 olyan különleges művet ad elő, mint a Walking Mad. Azzal, hogy ezek a feltörekvő, hihetetlenül tehetséges táncosok belevetik magukat egy meglévő műbe, nemcsak művészi identitásukat és fejlődésüket támogatjuk, de új perspektívákat adunk magához a műhöz is, ami életben tartja azt az elkövetkező generációk számára. Tehát ez mindkét irányban működik. Az NDT 2 valami újat hoz a Walking Mad előadásba.
Mit üzenne a magyar közönségnek?
10 éve nem jártunk Magyarországon, ezért ez a lehetőség nagyon fontos számunkra, és nagyon várjuk már. Az országnak hatalmas művészeti és kulturális múltja van, és én személy szerint nagyon örülök, hogy jobban megismerhetem. Mindent egybevetve nagy megtiszteltetés az NDT számára, hogy újra itt lehetünk, és alig várjuk, hogy felléphessünk Önök előtt, és megtapasztalhassuk, hogyan fogadja majd a munkánkat a magyar közönség.
Tompa Diána
Fotók: Rahi Rezvani
