Isteni színjáték

táncjáték három képben Dante műve nyomán

Az emberi boldogtalanság forrása nem külső erőkben, hanem saját működésünkben keresendő: a konfliktusban, a versengésben és a birtoklási vágyban. Egy képzeletbeli utazás különböző állapotokon keresztül tükröt tart elénk, és arra kérdez rá, hogyan élhetnénk másképp.

Háromrészes táncjátékunk a káosztól az átmeneten át egy lehetséges rend felé vezet. Nem történetet mesél, hanem egy belső folyamatot követ: a hibák felismerésétől a változás lehetőségéig. A fókusz az itt és moston van – azon, hogy mit jelent ma a boldogság.

POKOL – A modern káosz

„A Pokol a veszteség és a tájékozódásvesztés tere, ahol az egyén fokozatosan elveszíti kapcsolatát önmagával a világ zajában. A kapcsolódás állandó, mégis az élmény a mély, megosztott magányé. A testek az ütközés, az elutasítás és az összeolvadás dinamikáiban mozognak, ciklikus mintákat ismételve, amelyek soha nem vezetnek valódi kapcsolódáshoz. Minden gesztus a társadalmi nyomásból születik, a valahová tartozás és a láthatóvá válás szükségletéből fakad, egy folyamatos konfliktusban a külső kép és a belső valóság között.

Ez a Pokol nem a büntetés helye, hanem a fogyasztásé: egy néma káosz, amelyben az identitás szilánkokra hullik és feloldódik, tükrözve a kortárs emberi létállapotot.”

Giovanni Napoli

PURGATÓRIUM – A lélek karanténja

„A lelkek a hét főbűn megtestesítésén keresztül változnak, megélt tapasztalatként lakják be azokat. Minden bűn formává és átjáróvá válik, az ébredéshez vezető szükséges küszöbbé. Az ember a saját testén éli meg őket: találkozik velük, keresztülhalad rajtuk, és általuk formálódik, mígnem az, ami egykor árnyék volt, megértetté és meghaladottá válik. Itt a bűn nem elutasított, hanem szembenézett, bejárt és végső soron meghaladott tapasztalat.

Csak ezután vezeti tovább a fény a Paradicsom felé, ahol az átalakulás teljessé válik, és felemelkedéssé nemesül.”

Thomas Martino

PARADICSOM – A jóváhagyott valóság

„A koncepció a Paradicsom emberi léptékű újragondolásából indul ki. Nem transzcendens helyként, hanem bennünk rejlő lehetőségként tekint rá: olyan állapotként, amely a döntéseink és viszonyulásaink eredményeként jön létre. Ahogyan képesek vagyunk a világunkat mások – vagy saját magunk – számára pokollá formálni, úgy képesnek kell lennünk arra is, hogy létrehozzuk a harmónia, a szeretet és a paradicsomi lét valóságát a jelenünkben, amely ugyan nem örök, de tapasztalás és tanulás révén újra és újra megidézhető.”

Czár Gergely

Zene: Lorenzo Cimarelli, montázs
Fény: Szabó Dániel
Styling és jelmeztervezés: Bianca Imelda Jeremias
Díszlet: Tóth Kázmér
Szövegíró: Szokolai Brigitta
Koreográfusok:
Pokol: Giovanni Napoli
Purgatórium: Thomas Martino
Paradicsom: Czár Gergely

Táncművészek: Csató Málna, Dorsich Hanna, Füzesi Csongor, Kiss Róbert, Alisa Kurilenkova, Gioele Marcante, Miriam Munno, Alice Del Frate, Diletta Ranuzzi, Rudisch Boglárka, Francesco Totaro, Vincze Lotár

Balett-igazgató: Pataki András
Művészeti vezető: Juronics Tamás
International representative: BALLETS - Didier Durieux

Partnerek: Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzata, Szegedi Nemzeti Színház, Kulturális és Innovációs Minisztérium, Nemzeti Kulturális Alap, Magyar Művészeti Akadémia, Kortárs Balettért Alapítvány,
Porsche Szeged, Porsche M5, CE Glass Industries, Pick Szeged – Handball, Palánta Salátabár – Szeged, Busz Travel – Császár József, Hétkávézó, NUBU
Rádió88, Marie Claire, Délmagyarország