Barbárok

A legnagyobb népi írónk, Móricz Zsigmond szatmári néprajzi gyűjtései során került igazán közel a magyar paraszti kultúrához, az ott élő emberek életének megismerését tartotta legfőbb iskolájának: „Kimeríthetetlen mondanivaló duzzadt bennem, és 25–30 év alatt nem fogyott ki az a tarisznya, amit ott és akkor tömtem meg mohó kapzsisággal a nép életének mindenféle anyagával.” – mondta egy visszaemlékezésében.

Ő az, aki igazán ismerte és legmélyebben együtt érzett a magyar parasztság sorsával, s nemcsak azért, mert az ő gyökerei is oda vezettek vissza, hanem mert egész életében visszajárt hozzájuk töltekezni, gyűjteni, óvni, szidalmazni.

Móricz elsőként mutatott példát arra, hogy miként lehet és kell a nemzeti hagyományainkat leginkább megőrző parasztság kultúrája felé szeretettel fordulni. Móricz Zsigmond tiszazugi méregkeverő asszonyai, Erdély Tündérkertjének Gábrielje és a címadó Barbárok novellájának szereplői, kedves szatmári gyűjtéseinek parasztjai kelnek „életre” a két koreográfus Zs. Vincze Zsuzsa és Zsuráfszky Zoltán szemet gyönyörködtető és egyben elgondolkodtató  alkotásaiban.

Előadja: a Magyar Nemzeti Táncegyüttes
Zene: Kiss Ferenc, Gryllus Dániel, Árendás Péter, Balogh Kálmán

Rendező-koreográfusok: Zs. Vincze Zsuzsa, Kossuth-díjas, Harangozó-díjas, érdemes művész, Zsuráfszky Zoltán, a Nemzet Művésze, Kossuth-díjas, kiváló művész