Lábujjhegyen - A tánc világnapjának főhőse

Rovatunkban Megyeri Léna tánckritikus és Bősze Ádám zenetörténész segítségével tánc-és zenetörténeti kulisszatitkok és rejtélyek nyomába eredünk. Aki további érdekességekre kíváncsi, az tartson velünk december 11-én a Lábujjhegyen - Zenéről és táncról, párban című előadás-sorozat következő alkalmán. 

A Lábujjhegyen előadás-sorozat Párizs ítélete - írt-e balettzenét Mozart? című részének főszereplője Jean-Georges Noverre lesz, akiről napjainkban kevesebb szó esik, viszont tánctörténeti jelentőségét hűen tükrözi, hogy 1982 óta az ő születésnapján - április 29-én - ünnepeljük a tánc világnapját.

Noverre 1727-ben született Párizsban, de mivel édesapja svájci származású volt, sokszor idegenként tekintettek rá Franciaországban. Így, habár hamar bemutatkozhatott a párizsi Opéra-Comique-ben, mégsem kapott tehetségének megfelelő feladatot.

1755-ben Londonba ment, ahol megismerkedett a kor egyik vezető színészével, David Garrickkel, aki arról vált ismertté, hogy felélesztette a Shakespeare-kultuszt a szerző halála után több mint egy évszázaddal. Garrick meghívta Noverre-t, hogy állítson színpadra egy balettet a Theatre Royal Drury Lane-ben. Angliában viszont már franciaként tekintettek Noverre-re, és a küszöbön álló angol-francia háború miatt botrányba fulladt a bemutató, a táncmesternek pedig menekülnie kellett Londonból. Ezt követően mégis jelentős hírnévre tett szert Európa-szerte, hisz nevéhez fűződik a ballet d'action, vagyis a cselekményes balett alapjainak megteremtése. Előtte főképp az udvari, társasági táncok, valamint a vásári műfajok uralták a táncszínpadokat, amik sokkal inkább a táncosok technikai tudását voltak hivatottak bemutatni, és a szórakoztatásról szóltak. Noverre viszont sokkal komplexebb művészeti formának tekintett a balettet, és kidolgozott egy saját módszert arra, hogy történeteket is el lehessen mesélni vele. 1760-ban írta a Levelek a táncról című főművét, amelyet számtalan nyelvre lefordítottak, és máig jelentős táncelméleti munkaként tartják számon. 

Szöveg: Megyeri Léna
Szerkesztette: Tompa Diána

Jean-Georges Noverre (forrás: wikipedia)